A dájrektor egy interjúban elmesélte, ő bizony minden filmjének a forgatását végigparázza. „Tudja”, hogy csapnivaló a forgatókönyv, hogy a színészek nem értik meg az instrukciókat, rosszak a beállítások, satöbbi. Szóval, miközben forgatja a filmet, a fejében egy másik film forog: félelem és reszketés Hollywoodban.

Na ehhez képest a filmjei több pénzt hoztak, mint Magyarország államadóssága, többen látták őket, mint a BL döntőt. Akkor ez most hogyan van? Hiszen a csóka szemmel láthatóan lábbal tiporja a Vonzás Törvényét! Bizony. Mert van valami, ami előrébb való a pozitív gondolkodásnál:

AZ ÉLNI AKARÁS.

Ez a helyzet. Ha buzog Benned az élni akarás, megengedheted magadnak a negatív gondolatokat, lehetsz dühös, félhetsz, alapvetően akkor is jól fognak alakulni a dolgaid. Ha gondok vannak az élni akarással, a legfényesebbre polírozott mentálvideó sem fog igazán segíteni.

De hát ki az a háborodott, aki nem akar élni? Mondjuk van ilyen is, de most ne azokra gondolj, akik hagyományos borotvapenge után kajtatnak a drogériában. Mint szinte mindennek, az élni akarásnak is fokozatai vannak, van, aki nagyon akar élni, és van, aki (ha nem is ábrándozik egy doboz altató benassolásáról) csak muszájból van még mindig közöttünk. Tudod, mi a különbség?

AZ, HOGY MENNYIRE GONDOLJA MAGÁT AZ ILLETŐ ÁLDOZATNAK.

Azért gyorsan szögezzünk le valamit. Van olyan, hogy az ember áldozattá válik. Van, akinek a házát elviszi az ár, van, akit megerőszakolnak, van, akit igaztalanul hurcolnak meg. Ők áldozatok és joggal szenvednek. De én nem róluk beszélek. Akik áldozatként gondolnak magukra, azok SZENVEDNI AKARNAK. Hogy miért akar valaki szenvedni, abban most nem merülnék el, egy a lényeg: minél erősebb a szenvedni akarás, annál gyengébb az élni akarás. Valójában ez a Titok a Vonzás Törvénye mögött.

De ne gondold, hogy csak a mártírok akarnak szenvedni! Szenvedni akar az is, aki minden sarkot átkutat, hogy újabb félelem-forrásokra bukkanjon; szenvedni akar az is, aki mindig és mindenen fel van háborodva; de szenvedni akar az is, aki alig várja, hogy megsértődhessen.

Ne érts félre, nem akarok pálcát törni felettük, nem ítélem el őket. Egyszerűen csak egy kérlelhetetlen törvényszerűségre szeretném felhívni a figyelmet. Minél inkább áldozatnak érzi magát valaki, minél inkább szenvedni akar, annál kisebb lesz benne az élni akarás.

Fontos, hogy lásd: nem fogsz elkárhozni azért, mert a világ megpróbáltatásai elől időnként az önsajnálatba, és ipari mennyiségű csokis kekszbe vagy sörbe menekülsz. Amíg az önsajnálat és az „Istenem, miért vagyok ekkora áldozat?” csak alkalmi vendég, addig nincs nagy baj. De ne engedd, hogy be is költözzenek.

Egy kisgyereknek azért van annyi energiája, mert ő nem áldozat. Baromira tudja sajnálni és sajnáltatni magát, ha a helyzet úgy kívánja, de baromi gyorsan túl is lép rajta. Mert élni akar. Vegyél példát róla!

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.